Komment, mindenről

Remek... Most, míg betöltött ez a remek kis oldal - nem volt egyszerű, a gépem tetűlassú, bár éjjel fél háromkor egykét kávé meg kóla nélkül én is az lennék a helyében-, azon gondolokoztam, hogy néhány hete valaki megvádolt engem azzal, hogy megtalálta a blogomot. Erre hevesen azt reagáltam, hogy én blogot, ugyanmár, hülye lennék kiteregetni a magánéletemet. Hát, félig meddig igazam volt, a másik fél pont az illetőnek jár. Szal blog, de amolyan személytelenül. Azon is gondolkoztam ebben az örökkévalóságnak tűnő 2-3 percben, hogy miért nem kattintott még ide senki. Jó, persze, nincs rózsaszín plüssmaci, törött szivecske meg Twilight felirat sehol, de azért meglepődtem. Annyi ember nézi össze-vissza a hülyeségeket a neten, rábukkanhatott volna valaki erre is. Még be kell állítanom a google keresést. Előre megmondom, hogy mindegyik bejegyzés mellett ott lesz ezentúl az h "twilight" meg hogy "pattinson" továbbá ellátom "jackson"-nal és "potterrel" is, de teszek még be mellé "h1n1"-et, "gyurcsányt" és "bajnait" is. Na ha így sem kattint rá valaki, akkor végképp k.o. De legalább én jól szórakozom. Azért majd valami skin-nel feldobom ezt a kacatot, csak nem tudom, hogy mi lenne a jó. Majd elválik. Ugye milyen sokat lehet beszélni a semmiről? Ez már remekül megy. Az a baj, hogy nincs igazán ötletem újabb "kommentáláshoz". Egyrészt, mert csak családi körben voltam a napokban, másrészt mert nem akarok sértegetni senkit xD. Viszont, azért mégis találtam valamit. Holnap, vagyis hétfőn, kiruccanok pár km-rel arrébb egy kis "szépészeti beavatkozásra", aztán néztem buszt. Nem mondanám, hogy nagy betűkkel, de ki van írva, hogy máshogy közlekednek a buszok ezen időszakban, évek óta így szokás. Viszont, a következőket írja a kiegészítés, a Gemenc Volán részéről -hú, egyre jobban körülrajzolódik szerény kilétem, nem lesz ez így jó-: December 24-én és 31-én a helyi és helyközi autóbuszjáratok 18 óra után telephelyükre érkezve leállnak. Ez értelmezésem szerint azt jelenti, hogy 18 óra után nem megy tovább busz, ha beért a telephelyére, és elvileg 18 óra után nem is indul új. Na már most:

van egy ilyen. Hót biztos, hogy nem akarna ezzel senki se menni, de azért mégis... Na, és még ugyanezen a vonalon van két busz, ami 18:00 után indul. No komment. Ezt az egészet a logikusságon kívül onnan sejtem, hogy tavaly egy vidéki "nagy"városban töltöttem a szilvesztert, és megpróbáltam hazamenni reggel. Azzal a busszal, amit előző nap a neten néztem. Egészen véletlenül nem sikerült. Mondjuk, nem lepődtem meg, de azért vicces. Remélem, idén is hasonló meglepetés ér, bááár, most, hogy jól belegondolok, lehet, hogy lesz valaki, aki hazafurikáz. Hmm, jó ötlet. Még két rövidke dolog aztán fürdés, alvás, mert ki tudja mi lesz holnap/ma. Az egyik, hogy tolok most egy online játékot, Travian. Már játszottam vele régebben, de valahogy abbamaradt. Hihetetlen, hogy még ilyenkor éjjel is (tök mindegy, hogy ünnep van vagy hétköznap) ezrek rohadnak a gép előtt, és elsősorban nem fiatalok. A másik meg, egy igen fura kérdés: vajon a pap a misén, miért mindig azt mondja, h milyen kevesen vannak a templomban? Egyrészt, akik ott vannak, azok látják. Akik meg nincsenek ott azokhoz meg úgy sem jut el... Bődület. Oh, eszembe jutott még valami, de azt majd legközelebb, sok lesz a jóból. Na, üdv az első olvasónak (remélem lesz)!

Illene most élettörténetről regélnem, hányatott sorsról, nehéz gyerekkorról beszélnem, de nem teszem. Egyrészt, mert utóbbi kettő nem igaz, másrészt... Másrészt pedig ennek az egésznek nem az a feladata. Az első bekezdést mégis ennek a bevezetésnek szentelem, tartsuk meg a formaságokat. Nos hát, remélem lesznek velem egyetérő olvasók, akik majd rábólintanak arra amit írok. Bár, őszintén szólva azt sem bánom, ha a Jóistenen kívül senki sem olvassa. Szórakoznom mégis csak kell valamivel. Üdv hát itt, mostantól én vagyok egykettőhárom.

Tehát a címhez visszatérve. A négy adventi hét a várakozás jelképe, a karácsonyra várás "ünnepe". Ebből következtethetek, hogy az emberek szeretnek várni, sőt már a középkorban, VII. Gergely pápa idején is szerettek -hiszen ő rögzítette az adventi négy hetet-. Szóval várakozunk. Azon gondolkodtam el a napokban, hogy miért olyan "buli" négy hétig várni valamit. Őszintén, én hívő embernek vallom magam de mégis: elvileg a karácsonyt, Jézus születését várjuk. De miért csak négy hétig? Mária is minimum 9 hónapig várta. Mindegy, bonyolult. Az viszont annál érdekesebb, hogy mi, köznapi emberek mindig várunk valamit, induljunk csak el innen dec 23-tól. Ma várjuk a 24.-ét, hogy majd karácsonyfát díszíthessünk, sunyiban szaloncukrot lophassunk, ajándékot bontsunk stb. Holnap lefekvéskor már a 25.-ei nagy családi ebédre készülünk, majd a 26.-ai nagymamalátogatásra vidéken. Aztán ha végképp teleettük magunkat, várjuk elheverve a szilvesztert. Szilveszterkor az újévet várjuk, újévkor a másnaposság enyülését, aztán rettegve várjuk az iskolát, a munkahelyek beindulását. És mindig van valami ünnep, esemény, szünet, munka, ami benne van a naptárunkban, és várjuk. Ha másnem, akkor a boltban a sorunkra. Hoppá, erről jut eszembe: én úgy vagyok vele, hogy háromig mindig várok, csak azután adok hangot véleményemnek (na jó, aki ismer az tudja, hogy ez nem egészen így van, de fogjuk rá). A Spar nevű szuperjó üzlet, ami tudtommal a német sparen -spórolni- szóból kapta a nevét, felrúgta tegnap nálam a bilit. A buszom érkezéséig még volt 25 perc, hát gondoltam bemegyek, ott legalább meleg van. Az első "beszólás" részemről az üzlet neve: kérdezem én, mit spórolunk? Pénzt? Aligha, hiszen az akciós áruk zöme még így is drágább mint mindannyiunk hőn szeretett Tesco-jának alapáras kínálata. Időt? Na, ez a másik... Várakozunk. Nade mire is? Arra, hogy az egész üzletben nagyjából 15 kosár van, vevő meg minimum 20, hétköznap, munkaidő alatt, délelőtt. El lehet képzelni, milyen röhelyes a kasszánál a nép: kétféle sor van. Az egyik arra vár, hogy fizethessen, és távozhasson, a másik pedig az üresedő kosarakra. Abszurd... Tehát ez volt a második. A harmadik, na az pedig megint az idő. Éppen beszereztem a kívánt sajtos stanglit, meg a majdnem lejárt szavatosságú -tegyük hozzá, szépen leárazott- pudingot, és beálltam fizetni. Namost először rossz sorba álltam, mert a kosarat lejmolók közé kerültem, de végül felismertem a hibámat és átmentem az egyik kasszához. Természetesen ahhoz a pénztároshoz, aki lassabban mozgatja a kezeit egy joghurttal felszerelkezve, mint apám a kutyatápos zsákot. Mikor beálltam a sorba, azon filóztam, hogy nem kellett volna esetleg többet nézelődnöm, így fagyoskodhatok ottkint. Hát, erre nem volt szükség, gyorsléptekben sikerült csak elérnem a buszt. Tehát várunk, jó szokás szerint. Arról már nem is beszélek, hogy milyen kellemes volt várni ugyanazon a napon a dokira, nameg előtte nap egy politikusra, mert ő késhet, hiszen csak egy iskolai rendezvényről van szó. Szeretek várni, olyan jó dolog. Csak kár, hogy közben nem szabad célba lőni... (megj: ha valaki tud a várni szóra valami nagyon jó szinonimát az írja meg, mert eléggé szóismétléses lett így a bejegyzés, na pá)